Dezdemonanak fogalma sem volt rola, mi tortenik vele. O meg nem ugy kepzelte el sajat benso enjet, mint egy hatalmas komputert, ahol minden egyesek es nullak vegtelen lancolatabol es esetleg egy-egy olalkodo virusbol all. Mi, mai emberek, mar tisztaban vagyunk azzal, hogy sajat genetikai terkepunket mindenhova magunkkal hurcoljuk. Akkor is a sorsunk diktatumanak engedelmeskedunk, amikor az utcasarkon ogyelgunk. Ez rajzolja ugyanazokat a rancokat az arcunkra, amiket a szuleink is viselnek. Ennek koszonhetjuk jellegzetes csaladi vonasainkat es szokasainkat. Genjeink melyen belenk ivodtak, ezek diktaljak a szemmozgasunkat, de ugy, hogy ket nover mindig ugyanugy kacsint, a fiuikrek pedig uniszonoban fujnak gombot a ragogumijukbol.