"-...a boldogsagot nem talaljuk meg benne. -De hat megtalaljuk-e egyaltalan? -Meg. Egyszer csak talalkozunk vele. ... -Egyszer csak talalkozunk vele-ismetelte meg Rodolphe-, egyszer, hirtelen, mikor mar lemondtunk rola. Es akkor megnyilik a lathatar, s mintha eros hangot hallanank: "Itt van!". Ugy erezzuk, egesz eletunket ra kell biznunk valakire, mindent nekiadunk, mindent felaldozunk erte. Nem beszelunk, kitalaljuk egymas gondolatat. Egymast latjuk almunkban. (Es ranezett Emmara.) Szoval, itt van, itt van az a kincs, amit annyit kerestunk, itt, elottunk, csillog, villog. De megse tudjuk biztosan, nem merjuk elhinni, kaprazik a szemunk, mint mikor suru sotetbol kilepunk a fenyre."