A pozitiv merleg viszont az, hogy megsem vagyok egyedul, mert - mint ahogy mar millionyi maganyos lanyra es fiura is - gondot viselnek ram a konyvek, a teve es a zene. Boszorkanyokon, farkasokon es a Wogan meglepetes-sztarvendegein nevelodom. Minden muveszet arrol szol, hogy valaki mondani akar nekem valamit, ebredek ra. Ezernyien akarnak beszelni velem, ha felutom a konyvuket, vagy bekapcsolom a musorukat. Egy trillio telegram fontos informaciokkal es otletekkel. Lehet, hogy rossz az informacio vagy teves az otlet - de legalabb valamennyit megtudok rola, hogy milyen odakinn. A CNN-hirszalag teljes gozzel porog. Elaraszt az input. A konyvek tunnek a leghatekonyabb forrasnak: mindegyik egy teljes elet, amelyet egyetlen nap alatt magaba szivhat az ember. Gyorsan olvasok, tehat rettento sebesseggel szippantom magamba az eleteket; hatot-nyolcat is hetente. Kulonosen tetszenek az oneletrajzok: estere elfogyasztok egy egesz embert. Walesi hegyi farmerekrol, a vilagot korbehajozo nokrol, masodik vilaghaborus katonakrol, haboru elotti shropshire-i udvarhazak gazdaasszonyairol, ujsagirokrol es filmcsillagokrol, forgatokonyvirokrol, Tudor hercegekrol es 17. szazadi miniszterelnokokrol olvasok.