"Gyakran gondolunk magunkra onallo es fuggetlen letezokkent. Ugy hisszuk, hogy masoktol elkulonulten letezunk, de ha melyre pillantunk befele, ra fogunk dobbenni, hogy kizarolag olyan elemekbol epulunk fel, amelyek valojaban nem mi magunk vagyunk. A testunk olyan szervekbol es reszekbol all, amelyek nem mi vagyunk. Meg a genjeink is a szuleinktol es az elodeinktol szarmaznak, raadasul, ha meg melyebbre hatolunk, csupan atomok kavalkadjat talaljuk. A gondolatainkat kizarolag annak koszonhetjuk, amit olvastunk, lattunk es hallottunk, vagyis ami abbol a kulturabol szarmazik, amit az iskolaban megtanulunk vagy eppen a mozikban lattunk. [...]