Ahol en nelkulozest, igazsagtalansagot, szegenyseget lattam, ott Granger egyszeruseget, az anyagiassag hianyat, a kozossegi elet szepseget vette eszre - ami gyokeres ellentete volt az amerikai letformanak, amelyben o felnott. Ahol en tobbnejuseget, nogyuloletet, anyatlan gyermekeket lattam (anyam gyermekkori szigetet, csak meg hangsulyosabban, hagyomanyokkal megerositve), ott o emlekezett a hatodik emeleti apro garzonra, amelyben kettesben elt egy depresszios anyaval, a maganyra, az elelmiszerjegyekre, a celtalansagra, a kozvetlenul a lakasuk elott futo veszelyes utcakra, es oszinte konnyeket hullatva jelentette ki, mennyivel boldogabb lett volna, ha nem egy, hanem tizenot no neveli fel.