HunRUF - Ecclesiastes - 11

11:1  Osztogasd bő kézzel kenyeredet, mert idő múltával visszanyered azt!

11:2  Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet!

11:3  Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt.

11:4  Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.

11:5  Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.

11:6  Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.

11:7  Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot.

11:8  Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság!

11:9  Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!

11:10  Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!