HunKNB - Song of Solomon - 3

3:1  Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam.

3:2  »Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!« Kerestem, de nem találtam.

3:3  Ott jártak a várost járó őrök. »Láttátok-e, akit szeret a lelkem?«

3:4  Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.

3:5  Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!

3:6  Ki az, aki feljön a pusztából, mintha füstoszlop lenne? Illatozva mirhától, tömjéntől, az árusok minden jó illatú szerétől?

3:7  Íme, Salamon hordszéke, hatvan vitéz van körülötte Izrael erősei közül.

3:8  Megannyian kardforgatók, hadban járatosak; mindnek kard van az oldalán az éj rémei miatt.

3:9  Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libanon fáiból,

3:10  lábait ezüstből készítette, a támláját aranyból, ülését bíborból; gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért.

3:11  Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei, Salamon királyt a koronával, amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján, szíve vígságának napján!