HunIMIT - Ecclesiastes - 11

11:1  Bocsásd kenyeredet a víznek színére, mert sok idő multán megtalálod.

11:2  Adj részt hétnek és nyolcznak is, mert nem tudod, mily szerencsétlenség lesz a földön.

11:3  Ha megtelnek a felhők esővel, a földre ürítik; és akár délen, akár északon ledől egy fa, a helyen, a hol ledől a fa, ott marad.

11:4  A ki a szelet vigyázza, nem vet, s a ki a felhőket nézi, nem arat.

11:5  Valamint nem tudod, mi a szélnek útja s milyenek a csontok a várandós nő testében: azonképen nem ismered Istennek cselekvéseit, aki mindezt cselekszi.

11:6  Reggel vesd el magodat és este se nyugodtasd kezedet, mert nem tudod, melyik fog sikerülni, ez-e vagy amaz, avagy mind a kettő egyaránt jó?

11:7  És édes a világosság és jó a szemeknek látni a napot.

11:8  Mert ha sok esztendőt él az ember, mindannyiban örüljön és gondoljon a sötétség napjaira, hogy számosak lesznek: minden a mi jön, hiúság!

11:9  Örülj, ifjú, gyermekkorodban és vidítson téged szíved ifjúságod napjaiban, és járj szíved útjaiban és szemeid látása szerint; de tudd meg, hogy mindezekért Isten majd ítéletbe visz tégedet!

11:10  S távolíts el boszúságot szívedből és mozdítsd el a bajt testedtől, mert a. gyermekkor és a fiatalkor hiúság!