HunIMIT - Ecclesiastes - 1

1:1  Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.

1:2  Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!

1:3  Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?

1:4  Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.

1:5  S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.

1:6  Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.

1:7  Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.

1:8  Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.

1:9  A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.

1:10  Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.

1:11  Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.

1:12  Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.

1:13  És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.

1:14  Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.

1:15  A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.

1:16  Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.

1:17  És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.

1:18  Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.