HunKNB - Ecclesiastes - 6

6:1  Van más baj is, amelyet a nap alatt észleltem, és amely az embert gyakran sújtja:

6:2  az olyan ember, akinek Isten gazdagságot, kincset, megbecsülést adott, úgyhogy semmi sem hiányzik neki mindabból, amit kíván, de Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen emészti meg azt; ez is hiúság és gonosz csapás!

6:3  Lehet valakinek akár száz gyermeke, és megérhet még oly sok esztendőt is, lehetnek élete napjai még olyan számosak is, ha ő maga nem élvezi a javait, és tisztes temetése sincsen, akkor azt mondom róla: »Az elvetélt magzat boldogabb nála!«

6:4  Mert az hiába jött a világra, és elmegy a sötétségbe, a nevét a feledés eltörli,

6:5  a napot nem látta, és nem ismerte a különbséget a jó és a rossz között.

6:6  Még ha kétezer esztendeig élt volna is, de a jót nem élvezte: nemde egy helyre sietnek mindnyájan!

6:7  »Az ember minden fáradsága csak szájáért volt, de vágyát mégsem tudta kielégíteni.«

6:8  Mivel van többje a bölcsnek a balgánál? És mivel a szegénynek, aki ért ahhoz, miként kell az élők előtt járnia?

6:9  Jobb meglátni azt, amit kívánsz, mint vágyódni az után, amit nem ismersz; de ez is csak hiúság és szélkergetés!

6:10  Ami van, azt már régen néven szólították, és tudjuk, hogy csak ember az, és nem tud perbe szállni a nála hatalmasabbal.

6:11  Sok szóbeszéd van, amely csak szaporítja az üres vitát.

6:12  Mi szüksége van az embernek, hogy firtassa azt, ami nagyobb nála, amikor nem tudja, mi szolgál javára életében, zarándoksága megszámlált napjain az időben, amely elmúlik, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul neki, mi lesz majd ezután a nap alatt?