II KINGS
Chapter 1
II K | HunKNB | 1:2 | Ahaszja pedig átesett Szamariában levő felső termének korlátján, és megbetegedett. Ekkor elküldte követeit ezekkel a szavakkal: »Menjetek, kérdezzétek meg Beelzebubot, Akkaron istenét, meggyógyulok-e ebből a betegségemből?« | |
II K | HunKNB | 1:3 | Így szólt ekkor az Úr angyala a tisbei Illéshez: »Kelj fel, menj Szamaria királyának követei elé, és mondd nekik: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Beelzebubot, Akkaron istenét mentek megkérdezni? | |
II K | HunKNB | 1:4 | Ezért ezt üzeni az Úr: Az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz!« – Illés elment, | |
II K | HunKNB | 1:5 | azután a követek visszatértek Ahaszjához. A király megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek vissza?« | |
II K | HunKNB | 1:6 | Azok azt felelték neki: »Elénk jött egy ember, és azt mondta nekünk: ‘Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok neki: Ezt üzeni az Úr: Talán azért küldesz Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez válaszért, mert nincs Isten Izraelben? Ezért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.’« | |
II K | HunKNB | 1:7 | Erre ő megkérdezte őket: »Milyen formájú és öltözetű az az ember, aki elétek jött, és ezeket a szavakat mondta?« | |
II K | HunKNB | 1:8 | Azok ezt felelték: »Egy ember szőrpalástban és a derekán bőrövvel.« A király erre így szólt: »A tisbei Illés az!« | |
II K | HunKNB | 1:9 | Elküldött tehát hozzá egy ötvenes hadnagyot, ötven alattvalójával együtt. Az felment hozzá – ő éppen a hegy tetején üldögélt –, és azt mondta neki: »Isten embere! A király azt parancsolta, hogy jöjj le.« | |
II K | HunKNB | 1:10 | Illés azt felelte az ötvenes hadnagynak: »Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet.« Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt a vele levő ötven emberrel együtt. | |
II K | HunKNB | 1:11 | Erre ismét elküldött a király egy másik ötvenes hadnagyot, és vele ötven embert. Ez így szólt hozzá: »Isten embere: ezt üzeni a király: ‘Siess, jöjj le!’« | |
II K | HunKNB | 1:12 | Illés azt válaszolta: »Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet.« Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt. | |
II K | HunKNB | 1:13 | Erre ismét elküldött egy harmadik ötvenes hadnagyot, ötven emberével együtt. Amikor az odaért, térdet hajtott Illés előtt, könyörgött neki, és azt mondta: »Isten embere, gondolj életemre és velem levő szolgáid életére! | |
II K | HunKNB | 1:14 | Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette a két első ötvenes hadnagyot és azt az ötven-ötven embert, aki velük volt; most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!« | |
II K | HunKNB | 1:15 | Így szólt erre az Úr angyala Illéshez: »Menj le vele, ne félj!« Felkelt tehát, lement vele a királyhoz, | |
II K | HunKNB | 1:16 | és így szólt hozzá: »Ezt üzeni az Úr: Mivel Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez küldtél követeket válaszért, mintha Izraelben nem volna Isten, akitől feleletet kérhetnél, azért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.« | |
II K | HunKNB | 1:17 | Meg is halt, az Úr szava szerint, amelyet Illés mondott. Mivel fia nem volt, a testvére, Jórám lett a király helyette, Jórámnak, Jozafát fiának, Júda királyának második esztendejében. | |