HunIMIT - Ecclesiastes - 6

6:1  Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:

6:2  Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!

6:3  Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!

6:4  Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;

6:5  a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.

6:6  S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?

6:7  Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.

6:8  Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?

6:9  Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

6:10  Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.

6:11  Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?

6:12  Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?