HunKNB - Esther - 2

2:1  Ezek elmúltával, amikor lelohadt Artaxerxész király haragja, Vástira gondolt, arra, hogy mit követett el és mit szenvedett érte.

2:2  Így szóltak a király szolgái és tisztjei: »Keressenek a király számára szép szűzleányokat,

2:3  küldjenek ezért szét, és szemeljenek ki szép szűzleányokat minden tartományban, hozzák őket Szúza városába és vigyék őket a nők házába Hégáj eunuch keze alá, aki a király asszonyainak gondviselője és őre; kapják meg ott a női ékességeket.

2:4  Az a lány, aki a királynak megtetszik, legyen Vásti helyett a királyné.« Tetszett a terv a királynak és megparancsolta, hogy úgy legyen, ahogyan tanácsolták.

2:5  Élt Szúza városában egy zsidó férfi, akit Mardókeusnak hívtak, Jaírnak volt a fia, aki Semejnek volt a fia, aki a Benjamin törzséből való Kisnek volt fia.

2:6  Jeruzsálemből került számkivetésbe, amikor fogságba vitte Nebukadnezár, Babilon királya Joachint, Júda királyát.

2:7  Gyámatyja volt fivére leányának, Edisszának, akit más néven Eszternek is hívtak, és aki mind a két szülőjét elvesztette. Igen szép és bájos arcú leány volt. Apja és anyja halála után leányává fogadta őt Mardókeus.

2:8  Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, és a rendelet értelmében sok szép szüzet elvittek Szúzába és átadtak Hégájnak, Esztert is elvitték a királyi palotába és Hégájnak, az asszonyok őrének adták át.

2:9  Eszter megtetszett neki és kedvet talált színe előtt, ezért siettette az asszonyi ékességet, átadta a neki járó részt, ezenfelül hét igen szép leányt a király palotájából, azután őt is, meg kísérőit is az asszonyok házának legjobb részébe helyezte át.

2:10  Eszter nem árulta el neki sem népét, sem származását, Mardókeus ugyanis meghagyta neki, hogy erről a dologról teljességgel hallgasson.

2:11  Mardókeus naponta ott járt-kelt annak a háznak udvara előtt, amelyben a kiválasztott szüzeket őrizték, mert szívén viselte Eszter sorsát és tudni kívánta, mi történik vele.

2:12  Mire pedig az egyes leányokra rákerült a sor, hogy bemenjenek a királyhoz, és amíg elvégeztek mindent, ami a nők ékesítéséhez hozzátartozott, eltelt tizenkét hónap. Hat hónapon át ugyanis mirha olajjal kenték őket, s a másik hat hónapon át egyéb kenőcsöket és illatszereket használtak.

2:13  Amikor pedig beléptek a királyhoz, bármit is kívántak, megkapták, hogy azzal léphessenek be az asszonyok házából a király kamrájába.

2:14  Este lépett be a leány, és reggel újra az asszonyok házába vitték Susagazi eunuch keze alá, aki a mellékfeleségekre ügyelt fel. Nem léphetett be újra a királyhoz, csak ha a király kívánta, és név szerint hívta.

2:15  Miután rendben lejárt az idő, eljött a nap, és Eszternek, Abihailnak, Mardókeus fivére leányának, akit ő örökbe fogadott, be kellett mennie a királyhoz. Ő nem kért semmi mást, csak amit éppen akart Hégáj eunuch az asszonyok őre, s mindenki szeme előtt bájosnak és kedvesnek tűnt fel.

2:16  Bevezették pedig Artaxerxész király hálókamrájába a tizedik hónapban, amelyet Tébetnek hívnak, a király uralkodásának hetedik esztendejében.

2:17  A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt, több kegyben és szeretetben részesítette, mint a többi szüzet, királyi koronát tett a fejére és Vásti helyébe királynévá tette meg.

2:18  Majd fényes lakomát rendezett valamennyi fejedelme és szolgája számára: Eszter lakomáját, s adóelengedést adott minden tartományában és ajándékokat osztogatott fejedelmi bőkezűséggel.

2:19  Mardókeus a királyi palota kapujánál maradt,

2:20  Eszter még nem fedte fel származását és népét az ő meghagyása értelmében; ugyanis bármit parancsolt neki, Eszter megtette, mint abban az időben szokta, amikor őt még mint kisleányt nevelte.

2:21  Abban az időben pedig, amikor Mardókeus a királyi palota kapuja körül tartózkodott, Bagatán és Táres, a király két eunuchja, akik ajtónállók voltak, haragra gerjedtek, és rá akartak rontani a királyra.

2:22  Ez nem maradt titokban Mardókeus előtt, értesítette is azonnal Eszter királynét, ő pedig a királyt Mardókeus nevében.

2:23  Az ügyet megvizsgálták, igaznak találták, s mindkettő bitófára került. Az eseményt bejegyezték a király jelenlétében az események évkönyvébe.