HunUj - Amos - 6

6:1  Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza!

6:2  Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál?

6:3  Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok!

6:4  Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat!

6:5  Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé.

6:6  Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek.

6:7  Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.

6:8  Önmagára esküdött az én Uram, az Úr. Így szól az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül.

6:9  Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.

6:10  Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! - és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az Úr nevét!

6:11  Mert ha az Úr parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké.

6:12  Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.

6:13  Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot!

6:14  Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza - így szól az Úr, a Seregek Istene -, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig.