HunRUF - Isaiah - 17

17:1  Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Damaszkusz nem lesz többé város, rom lesz és omladék.

17:2  Aróér városai elhagyottá válnak, nyájak veszik birtokba, ott heverésznek háborítatlanul.

17:3  Nem lesz erőd Efraimban, sem királyság Damaszkuszban: egy sorsra jut Arám maradéka és Izráel fiainak dicsősége – így szól a Seregek Ura.

17:4  Azon a napon lehanyatlik Jákób dicsősége, kövér teste lesoványodik.

17:5  Úgy fog járni, mint amikor az arató megmarkolja a gabonát, és karjával levágja a kalászokat; úgy fog járni, mint amikor valaki a Refáím-völgyben összeszedegeti a kalászokat.

17:6  Csak böngészni való marad benne, mint mikor az olajbogyót verik: két-három bogyó marad a fa legtetején, négy vagy öt a gyümölcsfa ágain – így szól az Úr, Izráel Istene.

17:7  Azon a napon Alkotójára tekint majd az ember, és meglátja szemével Izráel Szentjét.

17:8  Nem tekint az oltárokra, keze alkotásaira, meg sem látja, amit ujjaival csinált, a szent fákat és a tömjénező oltárokat.

17:9  Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyott erdő és mint a hegycsúcs, mivel elhagyják őket az Izráel fiai elől menekülők: pusztasággá lesznek,

17:10  mert elfeledkeztél szabadító Istenedről, erős Kőszikládra nem gondoltál! Azért csak ültess gyönyörű ültetvényt, és tűzdeld tele idegen vesszőkkel:

17:11  még ha az ültetés napján be is kerítenéd, és másnap reggelre rá is bírnád a sarjadásra, oda lesz az aratás a hervadás idején, és gyógyíthatatlan lesz a fájdalom!

17:12  Jaj, zúg a sok nép! Zúgásuk olyan, mint a tengerek zúgása. Morajlanak a nemzetek! Morajlásuk olyan, mint a hatalmas víz morajlása.

17:13  Morajlanak a nemzetek, ahogyan morajlik a nagy víz. De ha megdorgálja az Úr, elfut messzire; kergeti, mint a pelyvát a szél a hegyek között, és mint az ördögszekeret a szélvihar.

17:14  Ha leszáll az est, rémületbe esnek, mire megvirrad, nyomuk sem marad. Ez lesz a jutalma fosztogatóinknak, ez lesz a sorsa prédálóinknak.