HunKNB - Ezekiel - 31

31:1  Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

31:2  »Emberfia, mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének: Kihez vagy te hasonló nagyságodban?

31:3  Íme, a fenyő, olyan, mint a Libanon cédrusa; szép ágú, dús lombozatú, magas növésű; a sűrű lombozatú ágak között magasra emelkedik koronája.

31:4  Vizek növelték naggyá, árvíz tette magassá, folyói folyták körül gyökereit, és patakjait a vidék minden fájához küldte.

31:5  Ezért magassága túltett a környék minden fáján; gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak a bőséges víztől.

31:6  Amikor pedig kiterjesztette árnyékát, ágai közt fészket raktak az ég madarai mind; lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és árnyékában lakott mindenféle nemzet.

31:7  Igen szép volt nagyságában, kiterjesztett ágaival, mert gyökere bőséges víz mellett volt.

31:8  Még Isten paradicsomában sem voltak a cédrusok nála magasabbak; a ciprusok sem érték el csúcsát, s a platánoknak sem voltak olyan lombjaik, mint neki; Isten paradicsomának egy fája sem volt hozzá és szépségéhez hasonló.

31:9  Mert széppé tettem őt, sok és sűrű lombozatával; és irigykedtek rá mindazon gyönyörűséges fák, melyek Isten paradicsomában voltak.

31:10  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel igen magasra nőtt és felemelte zöldellő, sűrű koronáját, és szíve felfuvalkodott magassága miatt:

31:11  a nemzetek legerősebbjének kezébe adtam, aki elbánik majd vele; istentelensége miatt elvetettem őt.

31:12  Kivágják majd az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei; a hegyekre dobják, és ágai széthullanak minden völgybe, gallyai összetörnek a föld minden szikláján; árnyékából elmenekül a földnek minden népe és elhagyja őt.

31:13  A ledőlt fára telepszik az ég minden madara, és ágai között időzik a környék minden vadja.

31:14  Ezért fel ne fuvalkodjék magassága miatt egy fa sem, mely a víz mentén áll, ne törjön a magasba az árnyékos és lombos ágak között, és ne is büszkélkedjék magasságában egy fa sem, melyet a vizek öntöznek; mert mindmegannyit a halálra szántam, a föld legmélyére, az emberek fiai közé, azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe.

31:15  Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen az alvilágra szállt, előhoztam a gyászt és ráborítottam a vizekre; megállítottam folyamait és visszatartottam a nagy vizeket; gyászolt miatta a Libanon, és megremegett a mező minden fája.

31:16  Amint ledőlt, robajával remegésbe hoztam a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba azokhoz, akik leszálltak a sírgödörbe; és megvigasztalódott a föld legmélyén a gyönyörűség minden fája, a legszebbek és legkiválóbbak a Libanonról, mindazok, amelyeket vizek öntöztek.

31:17  Mert ezek is leszálltak vele együtt az alvilágba azokhoz, akiket karddal öltek meg; minden segítője az ő árnyékában pihen a nemzetek között.

31:18  Kihez vagy te hasonló, te kiváló és magas fa a gyönyörűség fái között? Íme, leviszlek a gyönyörűség fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek között pihensz majd azokkal együtt, akiket a kard ölt meg! Ez a fáraó és egész sokasága!« – mondja az Úr Isten.