HunIMIT - II Kings - 3

3:1  Jehórám pedig, Acháb fia, király lett Izraél fölött Sómrónban Jehósáfátnak, Jehúda királyának tizennyolcadik évében és uralkodott tizenkét évig.

3:2  Tette azt a mi rossz az Örökkévaló szemeiben, bár nem úgy mint atyja és anyja, eltávolította ugyanis a Báal oszlopát, melyet atyja készített.

3:3  Csakhogy ragaszkodott Járobeám Nebát fiának vétkeihez, a ki vétkezésre indította Izraélt; nem távozott attól.

3:4  Mésá pedig, Móáb királya, baromtenyésztő volt és adózni szokott Izraél királyának százezer bárányt és százezer gyapjas kost.

3:5  És történt, midőn Acháb meghalt, elszakadt Móáb királya Izraél királyától.

3:6  Kivonult tehát Jehórám király egyik napon Sómrónból és megszámlálta egész Izraélt.

3:7  Ment és küldött Jehósáfáthoz, Jehúda királyához, mondván: Móáb királya elszakadt tőlem; jössz-e velem háborúba Móáb ellen? Mondta: Felmegyek, én úgy mint te, népem úgy mint a te néped, lovaim úgy mint a te lovaid.

3:8  Mondta: Melyik úton menjünk föl? És mondta: Edóm pusztája útján.

3:9  Ment tehát Izraél királya meg Jehúda királya és Edóm királya és kerülőben jártak hét napi úton; de nem volt víz a tábor számára, sem a barom számára, mely velük ment.

3:10  És szólt Izraél királya: Jaj, bizony azért hívta az Örökkévaló e három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket

3:11  Erre szólt Jehósáfát: Nincs-e itt egy prófétája az Örökkévalónak, hogy általa megkérdezhessük az Örökkévalót? Ekkor megszólalt valaki Izraél királyának szolgái közül és mondta: Itt Elísá, Sáfát fia, aki vizet öntött Elijáhú kezére.

3:12  Erre mondta Jehósáfát: Ő nála van az Örökkévaló igéje! És lementek hozzá Izraél királya meg Jehósafát és Edóm királya.

3:13  És szólt Elísá Izraél királyához: Mi közöm hozzád? Menj atyád prófétáihoz és anyád prófétáihoz! De mondta neki Izraél királya: Ne így! Mert azért hívta az Örökkévaló e három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket.

3:14  Ekkor mondta Elísá: Él az Örökkévaló, a Seregek ura, aki előtt állok, bizony ha nem tekintem Jehósáfát Jehúda királyának személyét, nem is tekintenék reád s meg se néznélek.

3:15  Most pedig hozzatok nekem egy hárfást! Volt ugyanis, amint hárfázott a hárfás, rajta volt az Örökkévaló keze.

3:16  És mondta: Így szól az Örökkévaló: Csináljatok e patakban gödröt gödör mellé.

3:17  Mert így szól az Örökkévaló: nem fogtok látni szelet, nem fogtok látni esőt, de a patak meg fog telni vízzel, s majd isztok ti, meg jószágtok és barmotok.

3:18  De ez csekély az Örökkévaló szemeiben, még Móábot is kezetekbe adja;

3:19  s megvertek minden erősített várost és minden kiváló várost, és minden jó fát ledöntetek és minden vízforrást eltömtök, minden jó telket kövekkel rontotok el.

3:20  És volt reggel, a lisztáldozat bemutatása idején, íme víz jött Edóm felől, és megtelt a vidék vízzel.

3:21  Mind a Móábbeliek pedig meghallották, hogy felvonultak a királyok velük harcolni, akkor egybegyűltek mind kezdve attól, a ki övet köt föl, és megálltak a határon.

3:22  Mikor reggel fölkeltek, a nap pedig felsütött a víz fölött, a Móábbeliek átellenből a vizet vörösnek látták mint a vér.

3:23  És mondták: Ez vér! Elpusztították egymást a királyok és megverték egyik a másikát; most tehát zsákmányra, Móáb!

3:24  Mikor Izraél táborához jutottak, fölkeltek az Izraélbeliek és megverték Móábot, úgy hogy megfutamodtak előlük; vereséget tettek benne és megverték Móábot.

3:25  A városokat pedig lerombolták, és minden jó telket – beledobta kiki a kövét és megtöltötték, s minden vízforrást eltömtek és minden jó fát ledöntöttek, míg csak Kírcharészet köveit hagyták meg. Körülvették a parittyások és megverték.

3:26  Midőn látta Móáb királya, hogy erős neki a viadal, vett magával hétszáz kardrántó embert, hogy keresztül törjön Edóm királyához, de nem bírtak.

3:27  Akkor vette elsőszülött fiát, kinek majdan uralkodnia kellett volna ő helyette, és bemutatta égőáldozatnak a falon. Erre nagy harag lett Izraél ellen, elvonultak tőle és visszatértek országukba.