HunIMIT - Isaiah - 17

17:1  Beszéd Damaszkusról. Íme Damaszkust megszüntetik, hogy város ne legyen, és lesz omladékká, rommá.

17:2  Elhagyatvák Aróér városai; nyájakéi lesznek, hevernek és nincs ki fölijeszti.

17:3  Megszűnik Efraimból az erősség és a királyság; Damaszkuszból és Arám maradékától: olyanok lesznek mint Izrael fiainak dicsősége, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura.

17:4  És lesz azon napon, lefogy Jákob dicsősége és húsának kövérsége lesoványodik.

17:5  És olyan lesz, mint mikor az arató begyűjti az álló gabonát és karjával learatja a kalászokat; és olyan lesz, mint aki kalászokat szed Refáim völgyében.

17:6  És marad benne böngésznivaló, mint mikor leverik az olajfát, két-három bogyó a felső gally csúcsán, négy-öt a gyümölcstermőnek ágain, úgymond az Örökkévaló, Izrael Istene.

17:7  Azon napon tekinteni fog az ember az ő alkotójához és szemei Izrael szentjére fognak nézni;

17:8  és nem tekint az oltárokra, kezei művére, s amit ujjai csináltak, azt nem nézi, sem az asérákat és naposzlopokat.

17:9  Azon napon olyanok lesznek erős városai, mint az erdőnek és facsúcsnak elhagyatottsága, amelyeket elhagytak volt Izrael fiai elől; és lesz pusztasággá.

17:10  Mert elfelejtetted üdvöd Istenét és menedéked sziklájáról nem emlékeztél meg; ezért ültetsz gyönyörűséges ültetvényeket ég idegenből való venyigével beoltod.

17:11  Amely napon elülteted, bekeríted és reggel felvirágoztatod csemetédet: eltűnt az aratás a gyötrelem és kínos fájdalom napján.

17:12  Oh sok nép zúgása, mint zúgnak a tengerek, úgy zúgnak, és nemzetek zajongása, mint a hatalmas vizek zajongása úgy zajonganak.

17:13  Nemzetek mint nagy vizek zajongása zajonganak: megdorgálja őt és messzire fut; űzetik mint a hegyek polyvája a szél elől, mint a porforgatag a vihar elől.

17:14  Estnek idején íme rémület, mielőtt reggel volna, nincs ő már: ez osztályrésze fosztogatóinknak és sorsa prédálóinknak.