HunIMIT - Isaiah - 2

2:1  Az ige, melyet látott Jesájáhú, Ámócz fia, Jehúda és Jeruzsálem felől.

2:2  És lesz az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek.

2:3  És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.

2:4  És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!

2:5  Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában.

2:6  Bizony elhagytad népedet, Jákob házát, mert tele vannak keleti babonákkal és kuruzslókkal, mint a filiszteusok, és idegenek szülöttjeivel érik be.

2:7  Betelt országa ezüsttel és arannyal és nincs vége kincseinek, betelt országa lovakkal és nincs vége szekereinek;

2:8  betelt országa bálványokkal, kezei műve előtt kiki leborul, az előtt, amit készítettek ujjai.

2:9  Megalázkodott az ember, lealacsonyodott a férfi – ne bocsáss meg nekik!

2:10  Bemennek a sziklába, elrejtőznek a porba az Örökkévaló rémülete elől, felséges fényétől.

2:11  Az ember büszke szeme lealacsonyodik, és megalázkodik a férfiak kevélysége; és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.

2:12  Mert napja van az Örökkévalónak, a seregek urának, minden büszke és magas fölött, és minden emelkedett fölött, hogy lealacsonyodjék;

2:13  a Libanonnak minden magas és emelkedett cédrusai fölött és Básánnak minden terebinthusai fölött;

2:14  mind a magas hegyek fölött és mind az emelkedett halmok fölött:

2:15  minden magas torony fölött és minden erősített várfal fölött;

2:16  mind a Tarsis-hajók fölött és minden gyönyörű kép fölött.

2:17  És megalázkodik az emberek büszkesége és lealacsonyodik a férfiak kevélysége, és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.

2:18  A bálványok pedig végképen eltűnnek.

2:19  És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld odvaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.

2:20  Ama napon eldobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket készítettek maguknak, hogy leboruljanak előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek:

2:21  hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.

2:22  Hagyjatok föl az emberrel, kinek orrában lehelet van, mert mire becsülhető ő!