HunUj - Hosea - 13

13:1  Ha Efraim megszólalt, mindenki rettegett, naggyá lett Izráelben. De vétkezett a Baallal, ezért halál vár rá.

13:2  Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csináltak maguknak, ezüstbálványokat a maguk esze szerint: mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: Ezeknek áldozzatok! Emberek borjúkat csókolgatnak!

13:3  Azért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő és mint a korán eltűnő harmat, mint a szérűről elsodort polyva és mint a kémény füstje.

13:4  De én, az Úr, vagyok a te Istened Egyiptom óta. Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én.

13:5  Én gondoskodtam rólad a pusztában, a kiszikkadt földön.

13:6  Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.

13:7  Úgy bánok velük, mint az oroszlán, párducként lesek rájuk az úton.

13:8  Rájuk támadok, mint a kölykét vesztett medve, és föltépem a mellkasukat. Felfalom őket, mint egy nőstény oroszlán, mezei vad szaggatja szét őket.

13:9  Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.

13:10  Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat! Hol vannak bíráid? Hiszen te mondtad: Adj nekem királyt és vezéreket!

13:11  Adok én neked királyt, de haragomban, el is veszem felindulásomban.

13:12  Össze van gyűjtve Efraim bűne, el van téve a vétke.

13:13  Szülési fájdalmak jönnek, de idétlen a gyermek; nem tud idejében kijönni az anyaméhből.

13:14  Kiváltom őket a holtak hazájából, megváltom őket a haláltól. Hol van a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak hazája? Nincs bennem megbánás!

13:15  Bár ő a legvirágzóbb testvérei között, majd jön a keleti szél, az Úr szele, mely a puszta felől támad, kiszárítja kútját, elapasztja forrását, megfosztja kincseitől, minden drágaságától.