HunIMIT - I Chronicles - 13

13:1  És tanácskozott Dávid az ezrek és százak tisztjeivel, minden vezérrel.

13:2  És mondta Dávid Izrael egész gyülekezetének: Ha nektek jónak tetszik s az Örökkévalótól, ami Istenünktől való, hadd igyekezzünk, hadd küldjünk testvéreinkhez, akik visszamaradtak mind az Izrael országaiban s velük a papokhoz és a levitákhoz városaikban és közlegelőiken, hogy mihozzánk gyülekezzenek.

13:3  És hozzuk át magunkhoz Istenünk ládáját, mert nem kerestük azt föl Sául idejében.

13:4  És mondta az egész gyülekezet, hogy így cselekszenek, mert helyesnek tetszett a dolog az egész nép szemeiben.

13:5  Ekkor egybegyűjtötte Dávid egész Izraelt az egyiptomi Síchórtól egészen Chamát felé, hogy elhozzák Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.

13:6  És fölvonult Dávid meg egész Izrael Báalába, Kirjat-Jeárimba, amely Jehúdáé, hogy felhozzák onnan ládáját az Istennek, az Örökkévalónak, a kerubokon székelőnek, amely róla neveztetik.

13:7  Rátették az Isten ládáját egy új szekérre, Abínádáb házából és Uzza meg Achjó vezették a szekeret.

13:8  Dávid pedig és egész Izrael játszadoztak az Örökkévaló színe előtt egész erővel, és pedig énekekkel, meg hárfákkal, lantokkal, dobokkal, cimbalmokkal és trombitákkal.

13:9  Midőn a Kídón szérűhöz értek, Uzza kinyújtotta kezét, hogy megragadja a ládát, mert megcsúszott a marha.

13:10  Erre fellobbant az Örökkévaló haragja Uzza ellen s megverte őt, mivelhogy kinyújtotta kezét a ládára, és meghalt legott: az Isten színe előtt.

13:11  És haragjára volt Dávidnak, hogy rést tört az Örökkévaló Uzzán; és elnevezték ama helyet Uzza résének, mind a mai napig.

13:12  És megfélemlett Dávid ama napon az Istentől, mondván: Miképpen vigyem magamhoz az Isten ládáját?

13:13  És nem vitette Dávid a ládát magához Dávid városába, hanem félrevitette azt a Gátbeli Obéd-Edom házába.

13:14  És megmaradt az Isten ládája Óbéd-Edóm háza mellett a házában három hónapig és megáldotta az Örökkévaló Óbéd-Edóm házát s mindent, ami az övé.