HunKar - II Corinthians - 3

3:1  Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

3:2  A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

3:3  A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

3:4  Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

3:5  Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:

3:6  A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

3:7  Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

3:8  Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

3:9  Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?

3:10  Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

3:11  Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

3:12  Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

3:13  És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

3:14  De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

3:15  Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

3:16  Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

3:17  Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

3:18  Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.