HunUj - II Corinthians - 3

3:1  Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?

3:2  A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.

3:3  Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.

3:4  Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.

3:5  Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.

3:6  Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

3:7  Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,

3:8  hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?

3:9  Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

3:10  Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.

3:11  Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.

3:12  Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;

3:13  és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.

3:14  De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.

3:15  Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.

3:16  De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.

3:17  Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

3:18  Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.