HunUj - Song of Solomon - 2

2:1  Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.

2:2  Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.

2:3  Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.

2:4  Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.

2:5  Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!

2:6  Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.

2:7  Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

2:8  Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.

2:9  Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.

2:10  Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

2:11  Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.

2:12  Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.

2:13  Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

2:14  Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!

2:15  Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!

2:16  Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.

2:17  Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!