HunKNB - Song of Solomon - 7

7:1  Perdülj, perdülj, Szulamit! Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk! Mit akartok nézni Szulamiton? Csak nem a tábori körtáncot?

7:2  Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó! Csípőd hajlása, mint a nyaklánc, mely művészkezek alkotása.

7:3  Köldököd kerekded csésze, sohase legyen kevert bor híján! Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez.

7:4  Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia.

7:5  A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai a népes város kapujánál; orrod, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé tekint.

7:6  Fejed, mint a Kármel, fejed haja, mint a bíbor, omló hullámai királyt fűznek rabláncra.

7:7  De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörűséggel teljes!

7:8  Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz.

7:9  Azt mondtam magamban: »Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok.« Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata,

7:10  a szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával érintse!

7:11  A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped.

7:12  Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon:

7:13  reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!

7:14  A mandragórák illatot árasztanak, s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs; frisset is, régit is tettem el számodra, kedvesem!