HunRUF - Ecclesiastes - 1

1:1  A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:

1:2  Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

1:3  Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?

1:4  Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad.

1:5  Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel.

1:6  A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.

1:7  Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak.

1:8  Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.

1:9  Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.

1:10  Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk.

1:11  Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.

1:12  Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben,

1:13  és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele.

1:14  Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés.

1:15  Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.

1:16  Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem.

1:17  Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés.

1:18  Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.