II CORINTHIANS
Chapter 2
II C | HunRUF | 2:2 | Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? | |
II C | HunRUF | 2:3 | Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. | |
II C | HunRUF | 2:4 | Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok. | |
II C | HunRUF | 2:5 | Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. | |
II C | HunRUF | 2:7 | Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. | |
II C | HunRUF | 2:9 | Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. | |
II C | HunRUF | 2:10 | Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. | |
II C | HunRUF | 2:12 | Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, | |
II C | HunRUF | 2:13 | nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába. | |
II C | HunRUF | 2:14 | De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. | |
II C | HunRUF | 2:15 | Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: | |
II C | HunRUF | 2:16 | ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? | |