HunIMIT - Song of Solomon - 2

2:1  Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.

2:2  Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.

2:3  Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.

2:4  Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.

2:5  Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.

2:6  Balja fejemen alól és jobbja átölel!

2:7  Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

2:8  Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.

2:9  Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.

2:10  Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!

2:11  Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;

2:12  a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;

2:13  a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el

2:14  Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.

2:15  Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.

2:16  Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet. 17. Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.