ECCLESIASTES
Chapter 1
Eccl | HunKNB | 1:6 | Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában. | |
Eccl | HunKNB | 1:7 | A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak. | |
Eccl | HunKNB | 1:8 | A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással. | |
Eccl | HunKNB | 1:9 | Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik, | |
Eccl | HunKNB | 1:10 | és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak. | |
Eccl | HunKNB | 1:11 | Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek. | |
Eccl | HunKNB | 1:13 | és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele. | |
Eccl | HunKNB | 1:14 | Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés. | |
Eccl | HunKNB | 1:16 | Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.« | |
Eccl | HunKNB | 1:17 | Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés, | |