HunIMIT - Hosea - 7

7:1  A mint gyógyítgattam Izraélt, megnyilvánult Efraim bűne, meg Sómrón gonoszságai, mert hazugságot míveltek; tolvaj jön be, csapat portyázik künn.

7:2  De hogy mondják: ők szívüknek: minden gonoszságukról megemlékezem; most körülvették őket cselekedeteik: színem ellőtt vannak.

7:3  Gonoszságukkal megörvendeztetik a királyt és hazudozásaikkal a nagyokat.

7:4  Mindannyian házasságtörők, mint kemencze, melyet befűt a sütő; fölhagy a szítással, a tészta dagasztásával, annak megkeléséig.

7:5  Királyunk napján megbetegedtek a nagyok a bor hevétől; összejátszott a csúfolókkal.

7:6  Mert közelítették, mint a kemenczét, szívüket lestükben; egész éjszaka alszik a sütőjük, reggelre ég az, mint lángoló tűz.

7:7  Mindannyian hevülnek, mint a kemencze, és megemésztik a bíráikat; királyaik mind elestek, nincs közülük senki, ki engem szólítana.

7:8  Efraim a népek között elkeverődik; Efraim meg nem fordított lepény lett.

7:9  Idegenek emésztették erejét, s ő nem tudta; ősz haj is hintődött reá, s ő nem tudta.

7:10  Vallani fog tehát Izraél gőgje az ő arczába; s nem tértek meg az Örökkévalóhoz, az ő Istenükhöz s nem keresték őt mindemellett.

7:11  Olyan lett Efraim, mint együgyű, oktalan galamb: Egyiptomot hívták, Assúrba mentek.

7:12  A min mennek, kiterítem ellenük hálómat, mint az ég madarát leszállítom őket; megfenyítem őket, a községükhöz jutott hír szerint.

7:13  Jaj nekik, mert elköltöztek tőlem, pusztítás rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én ugyan megváltanám őket, de ők hazugságokat beszéltek felőlem.

7:14  És nem kiáltottak hozzám szívükben, hanem jajgatnak fekvőhelyeiken; gabona és must miatt összecsődülnek, elszakadnak tőlem.

7:15  Pedig én neveltem őket, megerősítettem karjaikat, mégis ellenem rosszat gondolnak.

7:16  Fordulnak – nem fölfelé, olyanok lettek, mind a csalárd íjj; kard által esnek el nagyjaik, nyelvük haragvása miatt ez a csúfságuk Egyiptom országában.