HunIMIT - I Samuel - 16

16:1  És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Meddig akarsz gyászolni Sául miatt, holott én őt megvetettem, hogy ne legyen király Izrael fölött! Töltsd meg szarudat olajjal és menj, hadd küldelek a Bét-Léchembeli Jísájhoz, mert fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.

16:2  Mondta Sámuel: Hogyan menjek, meghallaná Sául és megölne engem! És mondta az Örökkévaló: Egy üszőtinót vigyél magaddal és mondjad: az Örökkévalónak áldozni jöttem.

16:3  Hívd meg Jísájt az áldozásra: én meg tudatom majd veled azt, amit tegyél, hogy fölkend nekem azt, akiről majd szólok hozzád.

16:4  Megtette Sámuel azt, amit beszélt az Örökkévaló és odament Bét-Léchembe; s elejébe siettek a város vénei és mondták: Béke a jöveteled?

16:5  Mondta: Béke! Az Örökkévalónak áldozni jöttem, szenteljétek meg magatokat és jöjjetek velem áldozásra; és megszentelte Jísájt és fiait és meghívta őket az áldozásra.

16:6  És volt, mikor odaértek, meglátta Elíábot; ekkor mondta: Bizony az Örökkévaló előtt van az ő fölkentje!

16:7  És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Ne tekints ábrázatára és termetének magasvoltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, – mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz.

16:8  Ekkor szólította Jísáj Abínádábot és elvezette Sámuel előtt; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló.

16:9  Erre elvezette Jísáj Sammát; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló.

16:10  Így elvezette Jísáj a hét fiát Sámuel előtt; de szólt Sámuel Jísájhoz: Nem választotta az Örökkévaló ezeket.

16:11  Ekkor szólt Sámuel Jísájhoz: Vége-e már az ifjaknak? Mondta: Még hátra van a legkisebb s íme, a juhokat legelteti. És szólt Sámuel Jísájhoz: Küldj el és hozasd őt, mert nem ülünk asztalhoz, míg ide nem jött,

16:12  Küldött tehát és elhozta – ő pedig piros volt, meg szépszemű és szép tekintetű- és mondta az Örökkévaló: Kelj föl, kend föl őt, mert ez az!

16:13  Ekkor vette Sámuel az olajszarut és fölkente őt testvérei közepette; és rászökött az Örökkévaló szelleme Dávidra attól a naptól fogva. Erre fölkelt Sámuel és elment Rámába.

16:14  Az Örökkévaló szelleme pedig eltávozott Sáultól és ijesztgette gonosz szellem az Örökkévalótól.

16:15  És szóltak Sául szolgái hozzá: Íme csak, Istennek egy gonosz szelleme ijesztget téged!

16:16  Szóljon hát ami urunk – szolgáid előtted vannak – hogy keressenek egy embert, aki tud hárfán játszani; és lesz, mikor rajtad lesz Istennek egy gonosz szelleme, akkor hárfázzon kezével és jobban lesz.

16:17  Szólt Sául a szolgáihoz: Szemeljetek csak ki nekem egy embert, aki jól hárfáz és hozzátok hozzám.

16:18  Ekkor megszólalt egy a legények közül és mondta: Íme, láttam egy fiát Jísájnak, a Bét-Léchembelinek, aki tud hárfázni, derék vitéz és harc embere, eszes beszédű és szép alakú ember; s az Örökkévaló vele van.

16:19  Küldött tehát Sául követeket Jísájhoz; és mondta: Küldd el hozzám Dávidot, a fiadat, aki a juhoknál van.

16:20  És vett Jísáj egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte fia Dávid által Sáulhoz.

16:21  És odajutott Dávid Sáulhoz és állt előtte; megszerette őt nagyon, és neki fegyverhordozója lett.

16:22  És küldött Sául Jísájhoz, mondván: Álljon, kérlek, Dávid előttem, mert kegyet talált szemeimben.

16:23  Volt pedig, amikor rajta volt Istennek az a szelleme Sáulon, vette Dávid a hárfát és játszott kezével; akkor megkönnyebbült Sául és jobban lett, és el-eltávozott tőle a gonosz szellem.