HunKNB - Jeremiah - 12

12:1  Igaz vagy, Uram, ha vitatkozom is veled; mégis hadd folytassak pert veled! Miért sikeres az istentelenek útja? Nyugodtan élnek mind a hűtlenül elpártolók.

12:2  Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak; közel vagy a szájukhoz, de távol a veséjüktől.

12:3  Te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megvizsgáltad, hogy szívem veled van. Különítsd el őket, mint juhokat a levágásra, és jelöld meg őket a leölés napjára!

12:4  Meddig fog még gyászolni a föld, és lesz száraz az egész mező füve? A rajta lakók gonoszsága miatt eltűnt állat és madár; mert azt mondták: »Nem fogja meglátni végünket!«

12:5  »Ha gyalogosokkal futottál, mégis kifárasztottak, hogyan fogsz versenyezni a lovakkal? Békés földön biztonságban érzed ugyan magad, de mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?

12:6  Bizony, még testvéreid és atyád háza is, még ők is hűtlenek lettek hozzád, még ők is teli torokkal kiáltoznak mögötted. Ne higgy nekik, még ha jót mondanak is neked!«

12:7  »Elhagytam házamat, elvetettem örökségemet; átadtam lelkem kedvesét ellenségeinek kezébe.

12:8  Olyan lett hozzám örökségem, mint oroszlán az erdőben: kieresztette ellenem hangját, ezért meggyűlöltem őt.

12:9  Vajon tarka madár az én örökségem, melyet madarak fognak körül? Gyertek, gyűljetek össze, mezei vadak mind, jöjjetek enni!

12:10  Sok pásztor pusztította szőlőmet, eltiporták osztályrészemet; drága osztályrészemet puszta sivataggá tették.

12:11  Pusztává tették, gyászol előttem pusztaságként; elpusztult az egész ország, mert nincs senki, aki szívére venné.«

12:12  Minden kopár dombra a sivatagban pusztítók jöttek, mert az Úr kardja emészt az ország egyik végétől az ország másik végéig; nincs békessége egyetlen testnek sem.

12:13  Búzát vetettek, de tövist arattak, kimerültek, de nincs hasznuk belőle. Szégyenkezzetek termésetek miatt, az Úr izzó haragja miatt!

12:14  Így szól az Úr minden gonosz szomszédom ellen, akik hozzányúlnak az örökséghez, melyet örökségül adtam népemnek, Izraelnek: »Íme, én kitépem őket földjükből, és Júda házát is kitépem közülük.

12:15  De ez történik majd: miután kitéptem őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszaviszem őket, mindegyiket a maga örökségébe és mindegyiket a maga földjére.

12:16  Ez történik: ha majd jól megtanulják népem útjait, úgyhogy az én nevemre esküsznek: ‘Él az Úr!’ – ahogy megtanították népemet Baálra esküdni –, akkor felépülnek népem között.

12:17  De ha nem hallgatják meg, gyökerestül kitépem és elpusztítom azt a nemzetet« – mondja az Úr.