HunKNB - Jeremiah - 31

31:1  Abban az időben – mondja az Úr –, Istene leszek Izrael minden nemzetségének, ők pedig az én népem lesznek.

31:2  Így szól az Úr: »Kegyelmet talált a pusztában a nép, amely megmenekült a kardtól; nyugalma felé tart Izrael.«

31:3  A távolból megjelent nekem az Úr: »Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.

31:4  Ismét felépítelek, és te felépülsz, Izrael szűze; ismét ékeskedsz kézidobjaiddal, és kivonulsz a vigadozók körtáncával.

31:5  Ismét szőlőt ültetsz Szamaria hegyein; és akik ültették, az ültetők fogják élvezni is.

31:6  Mert lesz nap, amikor így kiáltanak az őrök Efraim hegyén: ‘Keljetek fel, és menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!’

31:7  Mert így szól az Úr: Ujjongjatok Jákobnak örömmel, és vigadjatok a nemzetek vezére miatt! Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok: ‘Szabadítsd meg, Uram, népedet, Izrael maradékát!’

31:8  Íme, én elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld pereméről; lesz közöttük vak és sánta, várandós és szülő asszony egyaránt; nagy gyülekezetként térnek vissza ide.

31:9  Sírva jönnek majd, és könyörgések közepette hozom őket; vízfolyásokhoz vezetem őket, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert atyja lettem Izraelnek, és Efraim az elsőszülöttem.«

31:10  Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: »Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!«

31:11  Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből.

31:12  Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább.

31:13  Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. »Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

31:14  Felüdítem a papok lelkét kövér falatokkal, és népem jóllakik javaimmal« – mondja az Úr.

31:15  Így szól az Úr: »Hang hallatszik Rámában, gyászének, keserves sírás: Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni fiai miatt, mert nincsenek többé.«

31:16  Így szól az Úr: »Kíméld hangodat a sírástól, és szemedet a könnytől! Mert van jutalma fáradságodnak – mondja az Úr –: visszatérnek majd az ellenség földjéről.

31:17  Van reménysége utódaidnak – mondja az Úr –: visszatérnek majd fiaid határukba.

31:18  Jól hallottam Efraimot, amint kesergett: ‘Megfenyítettél, és hagytam magam fenyíteni, mint a be nem tört tinó. Téríts meg engem, és meg fogok térni, mert te vagy az Úr, az én Istenem!

31:19  Mert miután elfordultam, bűnbánatot tartottam; és miután belátásra jutottam, a csípőmre vertem; szégyenkeztem és pirultam is, mert ifjúkorom gyalázatát viseltem.’

31:20  Hát nem drága fiam nekem Efraim, vagy nem dédelgetett gyermekem, hogy ahányszor csak szólok hozzá, mindig újra tekintettel vagyok rá? Ezért indul fel bensőm miatta; irgalommal irgalmazok neki – mondja az Úr.

31:21  Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak jelzőoszlopokat! Irányítsd szívedet a kiépített útra, az útra, amelyen jártál! Térj vissza, Izrael szűze, térj vissza ezekbe a városaidba!

31:22  Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.«

31:23  Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Fogják még mondani ezt az igét Júda földjén és városaiban, amikor majd jóra fordítom sorsukat: ‘Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!’

31:24  Ott lakik majd Júda és minden városa együtt, földművesek, és akik a nyájjal vonulnak.

31:25  Mert felüdítem az eltikkadt lelket, és minden elepedt lelket kielégítek.«

31:26  Erre felébredtem és láttam: álmom édes volt nekem.

31:27  »Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és állatok magvával.

31:28  És ez történik majd: ahogy virrasztottam fölöttük, hogy gyomláljak és irtsak, hogy romboljak, pusztítsak és bajt hozzak, úgy virrasztok majd fölöttük, hogy építsek és ültessek – mondja az Úr. -

31:29  Azokban a napokban nem mondják többé: ‘Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el’,

31:30  hanem mindenki a saját bűne miatt hal meg; minden embernek, aki a savanyú szőlőt eszi, a saját foga vásik el.

31:31  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.

31:32  Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk – mondja az Úr. –

31:33  Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után – mondja az Úr –: törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

31:34  Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.«

31:35  Így szól az Úr, aki napot ad világosságul nappal, a hold és a csillagok rendjét világosságul éjszaka; aki felkavarja a tengert, hogy zúgnak hullámai; akinek Seregek Ura a neve:

31:36  »Ha eltűnnek ezek a törvények színem elől – mondja az Úr –, akkor szűnik meg Izrael ivadéka is nemzet lenni színem előtt minden nap.«

31:37  Így szól az Úr: »Ha meg lehet mérni az egeket odafent, és ki lehet kutatni a föld alapjait odalent, akkor én is elvetem Izrael minden ivadékát mindazért, amit tettek – mondja az Úr. –

31:38  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor felépül a város az Úrnak, Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig.

31:39  És még továbbhalad a mérőzsinór egyenesen a Gáreb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.

31:40  A holttestek és a hamu egész völgye és az egész mezőség a Kedron-patakig, a Lovak kapujának szegletéig kelet felé szent helye lesz az Úrnak; nem gyomlálják ki és nem rombolják le soha többé.«