HunKNB - Jeremiah - 46

46:1  Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.

46:2  Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.

46:3  »Készítsetek elő pajzsot és vértet, és induljatok a harcba!

46:4  Fogjátok be a lovakat, és szálljatok fel, lovasok! Álljatok fel sisakban, élesítsétek a lándzsákat, öltsétek fel a páncélokat!

46:5  De mit látok? Megrémülnek és meghátrálnak, hőseik összetörnek és futva menekülnek, hátra sem néznek; rettenet mindenfelől – mondja az Úr. –

46:6  Nem futhat el a gyors, és nem menekülhet meg a hős; északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elesnek.

46:7  Ki ez, aki árad, mint a Nílus, vizei örvénylenek, mint a folyamok?

46:8  Egyiptom árad, mint a Nílus, és vizei örvénylenek, mint a folyamok. Ezt mondta: ‘Kiáradok, elborítom a földet, elpusztítok várost és benne lakókat.’

46:9  Vágtassatok, lovak, és száguldjatok, kocsik! Vonuljanak ki a hősök: Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak, a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!

46:10  De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé, a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein: emészt a kard, és jóllakik, megittasodik vérüktől; mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének észak földjén, az Eufrátesz folyónál.

46:11  Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába szerzel sok orvosságot, sebed nem heged be.

46:12  Hallják a nemzetek gyalázatodat, és kiáltásod betölti a földet; mert hős hősbe botlik, együtt esnek el mindketten.«

46:13  Az ige, amelyet az Úr mondott Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadnezár, Babilon királya, hogy megverje Egyiptom földjét.

46:14  »Hirdessétek Egyiptomban, és adjátok tudtul Migdolban, adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben! Mondjátok: ‘Állj elő, és készülj fel, mert kard emészt körülötted!’

46:15  Miért dőlt le erős bikád? Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.

46:16  Megsokasította az elbukókat, rá is esett egyik a másikra, és így szóltak: ‘Kelj fel! Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre a pusztító kard elől!’

46:17  Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát: Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.

46:18  Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király, akinek Seregek Ura a neve –, bizonyosan el fog jönni, mint ahogy a Tábor a hegyek közt van, és a Kármel a tenger mellett.

46:19  Fogságba való holmit készíts magadnak, Egyiptom leánya, aki ott lakol! Mert Memfisz pusztasággá lesz, lerombolják, és nem lesz lakója.

46:20  Szépséges üsző Egyiptom, de bögöly jön rá északról.

46:21  Zsoldosai is olyanok benne, mint hizlalt borjak, de ők is megfordulnak, elfutnak együtt, meg sem állnak; mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja, meglátogatásuk ideje.

46:22  Hangja mint a sziszegő kígyóé, mert hadsereggel jönnek, és fejszékkel mennek neki, mint a favágók.

46:23  Kivágják erdejét – mondja az Úr –, noha számba venni sem lehet; mert többen vannak, mint a sáskák, és számuk sincsen.

46:24  Megszégyenül Egyiptom leánya, észak népének kezébe kerül.«

46:25  Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom a Nóból való Ámont, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.

46:26  Azok kezébe adom őket, akik életükre törnek: Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe és szolgáinak kezébe. De azután úgy laknak majd ott, mint a hajdankor napjaiban – mondja az Úr. –

46:27  Te pedig ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.

46:28  Te ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, mert én veled vagyok. Mert véget vetek minden nemzetnek, ahová elűztelek téged, neked azonban nem vetek véget; csak megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.«