HunKNB - Jeremiah - 15

15:1  Ezt mondta nekem az Úr: »Ha Mózes és Sámuel állna is színem előtt, nem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, menjenek el!

15:2  Ha pedig majd azt mondják neked: ‘Hová menjünk?’, mondd nekik: Így szól az Úr: Aki halálra való, a halálra; aki kardra, a kardra; aki éhínségre, az éhínségre; és aki fogságra, a fogságra.

15:3  Négy fajtát rendelek föléjük – mondja az Úr: – a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy szaggassanak, az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak.

15:4  Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, Manassze, Hiszkija fia, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.

15:5  Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem? És ki mutat részvétet irántad? Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?

15:6  Te elvetettél engem – mondja az Úr –, hátat fordítva elmentél; ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek, belefáradtam a könyörülésbe.

15:7  Szétszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban; gyermektelenné tettem, veszni hagytam népemet, útjaikról nem tértek meg.

15:8  Több lett előttem özvegye a tenger fövenyénél; hoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben; rábocsátottam hirtelen lázat és rettegést.

15:9  Elhervadt, aki hétszer szült, kilehelte lelkét, lement a napja még nappal, szégyent vallott és csalódott; maradékukat pedig a kardnak adom ellenségeik színe előtt« – mondja az Úr.

15:10  Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek, mégis mindenki átkoz engem.

15:11  Ezt mondta az Úr: »Bizony, javadat szolgáltam, bizony, arra késztettem az ellenséget, hogy esedezzék hozzád baj idején és szorongatás idején.«

15:12  Vajon összetörik-e a vas, az északi vas és a réz?

15:13  »Vagyonodat és kincseidet prédául adom, nem vételárért, összes vétked miatt minden határodban.

15:14  Ellenségeid szolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem ismersz; mert lángra lobbant haragom, miattatok ég.«

15:15  Te tudod, Uram! Emlékezz meg rólam, és látogass meg engem, állj bosszút értem üldözőimen! Hosszantűrő vagy: ne taszíts el engem! Tudd meg, hogy érted viselek gyalázatot!

15:16  Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene!

15:17  Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.

15:18  Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize.

15:19  Ezért így szól az Úr: »Ha visszatérsz, engedlek visszatérni, hogy színem előtt állhass; és ha előhozod az értékest az értéktelenből, mintegy az én szám leszel. Térjenek vissza ők hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk!

15:20  Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged – mondja az Úr. –

15:21  Megmentelek téged a gonoszok kezéből, és megváltalak az erőszakosok markából.«