HunUj - Joel - 1

1:1  Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.

1:2  Hallgassatok ide, ti vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy őseitek idejében?

1:3  Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!

1:4  Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.

1:5  Ébredjetek, részegesek, sírjatok! Jajgassatok mindannyian, ti borivók, mert kivették szátokból a mustot!

1:6  Egy nép támadt országomra, hatalmas, és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán.

1:7  Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek.

1:8  Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja!

1:9  Megszűnt az étel- és italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.

1:10  Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, nem termett must, odalett az olaj.

1:11  Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a vincellérek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló!

1:12  A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből.

1:13  Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában.

1:14  Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz!

1:15  Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól!

1:16  Hiszen szemünk előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából!

1:17  Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona.

1:18  Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek.

1:19  Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját.

1:20  A mezei vadak is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.