HunUj - Numbers - 12

12:1  Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.

12:2  Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.

12:3  Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.

12:4  Az Úr mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.

12:5  Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.

12:6  Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.

12:7  De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva!

12:8  Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!

12:9  Az Úr haragra gerjedt ellenük, és elment.

12:10  Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.

12:11  Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!

12:12  Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult!

12:13  Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!

12:14  Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza.

12:15  Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.

12:16  Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.