HunKar - Psalms - 2

2:1  Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2:2  A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

2:3  Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

2:4  Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

2:5  Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

2:6  Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

2:7  Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

2:8  Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

2:9  Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

2:10  Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

2:11  Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

2:12  Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!