HunKar - Psalms - 50

50:1  Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

50:2  A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

50:3  Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

50:4  Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

50:5  Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

50:6  És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

50:7  Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

50:8  Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

50:9  De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

50:10  Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

50:11  Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.

50:12  Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

50:13  Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

50:14  Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

50:15  És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

50:16  A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

50:17  Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

50:18  Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

50:19  A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

50:20  Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

50:21  Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

50:22  Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

50:23  A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.