HunKar - Psalms - 37

37:1  Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.

37:2  Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

37:3  Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

37:4  Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

37:5  Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

37:6  Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

37:7  Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.

37:8  Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

37:9  Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

37:10  Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

37:11  A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

37:12  Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

37:13  Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.

37:14  Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;

37:15  De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

37:16  Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

37:17  Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

37:18  Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

37:19  Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

37:20  De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

37:21  Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

37:22  Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

37:23  Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

37:24  Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

37:25  Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.

37:26  Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.

37:27  Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

37:28  Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

37:29  Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

37:30  Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

37:31  Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

37:32  Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

37:33  De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

37:34  Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

37:35  Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

37:36  De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37:37  Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.

37:38  De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

37:39  Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.

37:40  Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.