HunKar - Psalms - 77

77:1  Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

77:2  Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

77:3  Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

77:4  Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

77:5  Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

77:6  Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

77:7  Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

77:8  Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

77:9  Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

77:10  Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

77:11  És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

77:12  Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

77:13  És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

77:14  Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

77:15  Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

77:16  Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

77:17  Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

77:18  A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

77:19  Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

77:20  Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

77:21  Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.