HunIMIT - Habakkuk - 3

3:1  Íma Chabakkúk prófétától, sigjónót szerint.

3:2  Örökkévaló, hallottam híredet, megfélemlettem; Örökkévaló, művedet éveken belül szólítsd életre, éveken belül ismertesd meg; haragban irgalomra gondolj.

3:3  Isten Témánból jön és a Szent Párán hegyéről. Széla. Beborította az eget a fensége és dicséretével megtelt a föld.

3:4  Fény lészen mint a napvilág, sugarak az ő oldalán; és ott hatalmának rejteke.

3:5  Előtte jár dögvész, és forró láz indul ki nyomdokaiban.

3:6  Állt és meginogtatta a földet, nézett és felszöktette a nemzeteket; szétzúzódtak az örök hegyek, elsüllyedtek az őskorú halmok– ősrégi járatai vannak.

3:7  Baj alatt láttam, Kúsán sátrait, reszketnek Midján országának kárpitjai.

3:8  Vajon folyamok ellen lobbant föl, oh Örökkévaló, avagy a folyamok ellen a haragod, avagy a tenger ellen a te haragvásod, midőn nyargalsz lovaidon, győzedelmes szekereiden?

3:9  Meztelenre meztelenedik íjad, a megparancsolt hétszeres nyílvesszőkkel Széla – folyamokat hasít a föld.

3:10  Megláttak téged, remegnek a hegyek, vizek zápora megáradt, a mélység hallatta hangját; magasba emelte kezeit.

3:11  Nap, hold megállt lakában, nyilaid világossága mellett járnak, villogó dárdád fénye mellett.

3:12  Fölindulással lépsz a földön, haragban taposod a nemzeteket.

3:13  Kivonultál segítségére népednek, segítségére fölkentednek. Lezúztad a csúcsot a gonosznak házáról, nyakig meztelenítve az alapot. Széla!

3:14  Átszúrtad nyílvesszőivel vezéreinek fejét: viharként jönnek szétszórni engem; ujjongásuk olyan, mint mikor megeszik a szegényt alattomban.

3:15  Lépdeltél a tengeren lovaiddal; nagy vizek tömegében.

3:16  Hallottam, és reszketett a belsőm, a hírre megcsendültek ajkaim, rothadás jön csontjaimba; a helyemen reszketek, hogy nyugton várjak a szorongatás napjára, melynek jönnie kell a népre, mely ellen összecsődülnek.

3:17  Mikor fügefa nem virágzik, és nincs termés a szőlőtőkön, cserben hagyott az olajfa gyümölcse, s a mezőség nem termett eleséget; elszakadt az akoltól a juh, és nincs marha az istállókban.

3:18  Én pedig az Örökkévalóban hadd ujjongok, hadd vigadok üdvöm Istenében.

3:19  Az Örökkévaló az Úr, én erőm, olyanná tette lábaimat, mint az őzek és magaslataimon lépdelnem enged. – A karmesternek hárfajátékomra.