REVELATION OF JOHN
Chapter 21
| Reve | HunRUF | 21:1 | És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. | |
| Reve | HunRUF | 21:2 | És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. | |
| Reve | HunRUF | 21:3 | Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, | |
| Reve | HunRUF | 21:4 | és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. | |
| Reve | HunRUF | 21:5 | A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! | |
| Reve | HunRUF | 21:6 | És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. | |
| Reve | HunRUF | 21:8 | De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál. | |
| Reve | HunRUF | 21:9 | És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. | |
| Reve | HunRUF | 21:10 | Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, | |
| Reve | HunRUF | 21:11 | telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz, | |
| Reve | HunRUF | 21:12 | fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: | |
| Reve | HunRUF | 21:13 | kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. | |
| Reve | HunRUF | 21:14 | A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. | |
| Reve | HunRUF | 21:15 | Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: | |
| Reve | HunRUF | 21:16 | a város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. | |
| Reve | HunRUF | 21:17 | Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, emberi mértékkel, amely az angyalé is. | |
| Reve | HunRUF | 21:19 | A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, | |
| Reve | HunRUF | 21:20 | az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. | |
| Reve | HunRUF | 21:21 | A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. | |
| Reve | HunRUF | 21:22 | Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. | |
| Reve | HunRUF | 21:23 | És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: | |
| Reve | HunRUF | 21:24 | a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. | |