REVELATION OF JOHN
Chapter 21
Reve | HunUj | 21:1 | És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. | |
Reve | HunUj | 21:2 | És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. | |
Reve | HunUj | 21:3 | Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; | |
Reve | HunUj | 21:4 | és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” | |
Reve | HunUj | 21:5 | A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” | |
Reve | HunUj | 21:6 | És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. | |
Reve | HunUj | 21:8 | De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”. | |
Reve | HunUj | 21:9 | És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”. | |
Reve | HunUj | 21:10 | Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá. | |
Reve | HunUj | 21:11 | Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz, | |
Reve | HunUj | 21:12 | fala nagy és magas volt, tizenkét kapuja, előtte tizenkét angyal, és a kapura nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: | |
Reve | HunUj | 21:13 | keletről három kapu, északról három kapu, délről is három kapu, és nyugatról is három kapu. | |
Reve | HunUj | 21:14 | A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. | |
Reve | HunUj | 21:15 | Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: | |
Reve | HunUj | 21:16 | a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. | |
Reve | HunUj | 21:19 | A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd; | |
Reve | HunUj | 21:20 | az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. | |
Reve | HunUj | 21:21 | A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt, a kapuk mindegyike egy-egy gyöngyből, és a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg. | |
Reve | HunUj | 21:22 | Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. | |
Reve | HunUj | 21:23 | Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: | |
Reve | HunUj | 21:24 | a népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. | |