HABAKKUK
Chapter 3
Haba | HunKar | 3:2 | Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! | |
Haba | HunKar | 3:3 | Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. | |
Haba | HunKar | 3:4 | Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. | |
Haba | HunKar | 3:6 | Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! | |
Haba | HunKar | 3:8 | A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? | |
Haba | HunKar | 3:9 | Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. | |
Haba | HunKar | 3:10 | Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait. | |
Haba | HunKar | 3:11 | A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. | |
Haba | HunKar | 3:13 | Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! | |
Haba | HunKar | 3:14 | Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. | |
Haba | HunKar | 3:16 | Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. | |
Haba | HunKar | 3:17 | Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. | |