HunKar - Habakkuk - 3

3:1  Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.

3:2  Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!

3:3  Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.

3:4  Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.

3:5  Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.

3:6  Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!

3:7  Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!

3:8  A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?

3:9  Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.

3:10  Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.

3:11  A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.

3:12  Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.

3:13  Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!

3:14  Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.

3:15  Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.

3:16  Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.

3:17  Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.

3:18  De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.

3:19  Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.