HunIMIT - Psalms - 2

2:1  Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2:2  összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

2:3  Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

2:4  Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

2:5  akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

2:6  Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

2:7  Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

2:8  Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

2:9  majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

2:10  Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

2:11  szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

2:12  Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!