HunIMIT - Psalms - 49

49:1  A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.

49:2  Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,

49:3  ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!

49:4  Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.

49:5  Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.

49:6  Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon

49:7  A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –

49:8  testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.

49:9  Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –

49:10  hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.

49:11  Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.

49:12  Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.

49:13  De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.

49:14  Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.

49:15  Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen.

49:16  Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla.

49:17  Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;

49:18  mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.

49:19  Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:

49:20  odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.

49:21  Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.