HunIMIT - Psalms - 102

102:1  Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.

102:2  Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

102:3  Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

102:4  Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

102:5  Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

102:6  Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

102:7  Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

102:8  Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

102:9  Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

102:10  Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

102:11  indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

102:12  Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

102:13  De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

102:14  Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

102:15  mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

102:16  S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

102:17  mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

102:18  Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

102:19  Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

102:20  hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

102:21  hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

102:22  hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

102:23  mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

102:24  Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

102:25  Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

102:26  Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

102:27  ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

102:28  De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

102:29  Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.