Site uses cookies to provide basic functionality.

OK
PSALMS
Prev Up Next Toggle notes
Chapter 39
Psal HunKar 39:1  Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
Psal HunKar 39:2  Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
Psal HunKar 39:3  Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
Psal HunKar 39:4  Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
Psal HunKar 39:5  Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
Psal HunKar 39:6  Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
Psal HunKar 39:7  Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Psal HunKar 39:8  Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
Psal HunKar 39:9  Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Psal HunKar 39:10  Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
Psal HunKar 39:11  Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
Psal HunKar 39:12  Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
Psal HunKar 39:13  Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Psal HunKar 39:14  Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!